Emmerich Wenzel: Emlékeim

A Hudi József által írt Falumonográfia megjelenésével egyidejűleg egy Németbányáról 1948. január 6.-án Németországba kitelepített honfitársunk, az akkor 12 éves kisfiú, ma 80  éves Emmerich Wenzel azaz Wenzel Imre is megírta emlékeit. A 88 oldalas német nyelvű    könyvecske egy kamasz fiú visszaemlékezése a szülőfalura, annak ünnep-és hétköznapjaira.

Az előszóban az elvesztett hazáról ír szép gondolatokat:(Németből fordította Kiss Albertné)

„Én, Wenzel Imre Németbányán születtem 1936.szeptember 4.-én. Emlékeimet leírom, hogy ne menjen feledésbe mindaz, amit átéltünk. Milyen is volt a mi életünk? Talán egyszer érdekelni fogja gyermekeinket, unokáinkat milyen volt életünk abban az időben, mikor létünket a szegénység határozta meg, és minden dolog, ami ma már magától értetődő és az életet kellemessé teszi, számunkra elérhetetlen volt.

Mi elégedettek voltunk, ha este tele hassal ágyba mentünk, vagy volt egy pár cipőnk, amely megvédett a hidegtől. Nyáron mezítláb vagy klumpában futkoztunk, de boldogok voltunk.   Bennünket elűztek gyermekkorunk színhelyéről, és azóta is nyugtalanít a vágyakozás Hazánk iránt.   Itt Németországban új hazára leltünk, jól és elégedetten élünk családjainkkal. De Németbánya, ez a kicsi falu is a mi hazánk, melyet elvesztettünk,de sohasem feledjük, és most ebben a korban próbálunk visszatalálni. Ott vannak gyökereink, ott töltöttük gyermekkorunkat, azt az időt, amely egész életünket meghatározta”

Ezután meséli el a gyermekkorában megélt eseményeket, a szokásokat, például a kenyérsütést, disznóölést, a születést, az első áldozást a jeles napok eseményeit, a karácsonyt, búcsút az újévi köszöntést. Ír a betegségekről és a gyógyításról. a sorozásról, a disznó és marhapásztorokról. Gyermekjátékok mondókák ujj-játékok sokaságát is olvashatjuk eredeti „Mundart”-ban, azaz tájnyelven

Németbánya értéktárába 2016. október 7-én került. 

A dokumentációt készítette Kiss Albertné

N É M E T B Á N Y A  … a z   é r t é k ő r z ő   t e l e p ü l é s