Településtörténet

Németbánya község múltja annál sokkal értékesebb, mint gondolják és amennyire azt a köztudatban ismerik. A település határában kerültek elő a 85 millió éves fosszíliák, amelyek között eddig huszonnégy különböző gerinces állatfajt azonosítottak. A dinoszaurusz leletek egyedülállóak Magyarországon és Európa öt legfontosabb lelőhelye között említik.

A település területéről bronzkori maradványok, leletek és eszközök és településnyom került elő. Jelentős számú temetkezési halomsír, ún. tumulus található erdeinkben. Mindez azt bizonyítja, hogy a hely már a bronzkorban is lakott volt.

Németbánya község mai ismert kiterjedését az ezerhétszázas években itt létrehozott üveghuta és az üvegmunkások által épített lakóházak határozzák meg. A német nemzetiségi falu akkori és későbbi építkezései magukon viselik a jellegzetes építészeti elemeket, amelyek a település mai arculatának ékkövei.

A település múltjából azonban nem csupán ezeket az értékeket emelhetjük ki, hanem a mindenkor itt élő és dolgozó emberek, családok közös erőfeszítéseit a szülőföld és a falu fennmaradására. Németbánya mindig híres volt rendezett, tiszta portáiról és szorgos lakóiról. Mindemellett különös figyelmet szenteltek a saját környezetük, az erdők, patakok és szántóföldek művelésére, a gazdálkodásra.


Németbánya lehetőségeit elsődlegesen fekvéséből adódóan, a Bakony-hegység adottságai határozzák meg. A település múltjában mindig kiemelt szerep jutott az erdőgazdálkodásnak és a vadászatnak. A Jáger-réti vadászház volt valaha az erdőgondnokság központja, ami az 1900-as évek elején került Farkasgyepűre. A vadászat azonban ma is meghatározó értéke a területnek. A településen Kostajger Mihály vezetésével létesült üveghuta harminc évig működött. Üvegcséket, orvosságos üveget és kevés táblaüveget gyártottak itt. A fénykorban évi kettőszázezer üvegtermék hagyta el a gyárat. Az üveggyártáshoz használt hamuzsír és a település igényei miatt nagymértékű erőkitermelés is zajlott. A mai rétek, tisztások, szántók így jöttek létre.

Az erdő faállományának csökkenése miatt, a Veszprémi Püspökség nem hosszabbította meg az üzem bérleti szerződését, így azt 1780-ban bezárták. Az itt élők azonban a Püspökség akarata ellenére maradtak és sokévnyi viszontagságot kiállva, tovább építették a települést.