A frissen verbuvált színjátszók a verbuválást elevenítették fel március 15-én

A kreatív és lelkes németbányai gyerek csapat egy saját maguk által kitalált darabbal lepte meg a nagyérdeműt március 15-én. A 10 perces színdarab az 1848-as forradalom idején egy magyar faluban, a fonóban játszódik. Kossuth érkezik a falu határába és verbuválja a fiatal férfiakat. A kis csapatot Narancsik Imréné Eszter segítette, rendezte. „A főpróba hangulata előző este fantasztikus volt!” – mondja Eszter, „a gyerekek serdülnek, az összetartozás azonban még erősebb lett!”

A faluház előterében, a rögtönzött színpadon, függönyös előadás kerekedett, amely után a nézőközönséggel együtt elevenítették fel a szabadságharc idejéből származó nótákat.

A délután befelyezéseként Narancsik Róza állt fel és versmondásával megborzongatta, megkönnyeztette a hallgatóságot:

Tompa Mihály
A GÓLYÁHOZ
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.
Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk …!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Beszéld el, ah …! hogy … gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik …
Honfira, honfi ki vádaskodik.
A honfi honfira vádaskodik.
*
Testvér testvér, apát fiu elad …
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!

 

Posted by on 2018. márc 15. in Hírek