A frissen verbuvált színjátszók a verbuválást elevenítették fel március 15-én
A kreatív és lelkes németbányai gyerek csapat egy saját maguk által kitalált darabbal lepte meg a nagyérdeműt március 15-én. A 10 perces színdarab az 1848-as forradalom idején egy magyar faluban, a fonóban játszódik. Kossuth érkezik a falu határába és verbuválja a fiatal férfiakat. A kis csapatot Narancsik Imréné Eszter segítette, rendezte. „A főpróba hangulata előző este fantasztikus volt!” – mondja Eszter, „a gyerekek serdülnek, az összetartozás azonban még erősebb lett!”
A faluház előterében, a rögtönzött színpadon, függönyös előadás kerekedett, amely után a nézőközönséggel együtt elevenítették fel a szabadságharc idejéből származó nótákat.
A délután befelyezéseként Narancsik Róza állt fel és versmondásával megborzongatta, megkönnyeztette a hallgatóságot:
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk …!
Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik …
Honfira, honfi ki vádaskodik.
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!